ALMÁGY -  GEMERSKÝ JABLONEC

TÖRTÉNELEM:   Származási hely: az 13. század († 1220 ?) első felében
 

Az Árpádkor elején a „PALÓCOK” földje/Sőregtől délre Rónáig, Újfaluig és Pogonyig nyúlik,

nyugatról pedig Bartalosbástól, Vecseklőtől, Sárosig, Kabalaszóig és Zabarig terjed.

Ennek a hatalmas területnek a birtokosa a király legkorábban letelepült népe a bolondóczi vár kötelékéhez tartozott. Még a tatár járás előtt birtokviszonyok rendezésével három nagy a történelem folyamán igen meghatározó részre szakadnak. Mind a három rész a saját területén belül kialakítja a birtokközpöntját az anyafalut Almágyot, Sőreget és Bástot.

Almágy tehát a 13. század végére a bolondóczi nagy várjobbágyföld egyik részének –területileg a legnagyobb központja.

Ez a legrégebbi templom a Medves kistérségében - hajó hosszanti négyszögű kórus és a félköríves apszis , és a kis torony, nyugati homlokzat .
Az épületen  legtöbb   az anyag csak az alapítványok és Kőműves föld feletti már  a kőtömbök , ami valószínűleg eredetileg vakolt .

 A falu templomát 1250 körül építették. Nem a faluban hanem a „papi dombon“ áll. Csodálatos növényi ornamentikájú  88 darab festett kazetás a mennyezete, melyet 1703-ban csináltatott Agócs Pál egyházgondnok. A festő nevét is ismeri az utókor Claudini Fridericus valószínüleg olasz vándor mester. A templom torony román ízlésű, kiemelt és mesterien megmunkált ikerablakkal. A déli falon roman kori kőportál. Gyönyörűen megmunkált fakarzat található itt, melyet 1815-ben J.Kollár készített.

Itt található  egy szabadon stilizált Szűz Mária faszobor  1846-ból. A templom eredeti alaprajza fordított P alak, északi részén egy kialakított süveggel 1711-ben javították, 1933-ban restaurálták és javították.
1969-ben volt egy felmérés és restaurálás . A 2008 -ben készült párátlanítás  a templomon , amely során végzett régészeti kutatást, amely megerősíti a román eredetét az egész épületben.  2011-től a templomon állandó javítások folynak.

A templom egy dombon , a nyugati a falu szélén áll , lenyűgöző mérföldkő környezetben.

Római katolikus templom az Ajnácskői plébánia filialisa jelenleg. Régebben az Új Básti plébániához tartozott.  

A templom védő szentjei : Abdon – Szennen ókeresztény vértanúk: előkelő perzsa ifjak, akik hadifogolyként kerültek Rómába. Itt a keresztények kiváltották őket.

 Abdon és Sennen Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált. Történt, hogy Decius császár Babilóniát több tartománnyal együtt leigázta, s keresztényeket is talált ott. Corduba városába hurcolta őket, ahol válogatott kínzásokkal végzett velük. Két alkirály, név szerint Abdon és Sennen eltemették a holttesteket. E tettükért feljelentették őket Deciusnál, aki maga elé rendelte, majd bilincsbe verve Rómába vitette Abdont és Sennent.

Decius és a szenátus színe elé állítva megparancsolták nekik, hogy áldozzanak, s akkor minden vagyonukkal együtt visszanyerik a szabadságukat, vagy ha nem, vadállatok elé vetik őket. Mélységes megvetéssel leköpdösték a bálványokat, mire a cirkuszba vitték őket, és két oroszlánt meg négy medvét eresztettek rájuk. Ezek azonban hozzá sem értek a szentekhez, inkább vigyáztak rájuk. Végül a hóhérok karddal rontottak a szentekre, megölték őket, s lábukat összekötözve kihúzták a porondról, és a Napisten szobra elé dobták testüket. Három napig ott hevertek, majd Quirinus szubdiákonus összeszedte, és házában eltemette őket. Az Úr 253. esztendeje táján szenvedtek vértanúhalált.

Constantinus idejében négy vértanú föltárta hollétüket, s a keresztények átvitték őket Pontianus temetőjébe, ahol az Úr sok jótéteményt ád általuk a népnek.

Abdont és Szennent már a magyar középkorban is számontartották. Ünnepük liturgikus kalendáriumainkban benne van. Tiszteletüknek bizonysága a gömöri Almágy (Gemersky Jablonec) magyar falu máig élő patrociniuma (1332). Éppen erről a tájról, Rozsnyó vidékéről jegyezték föl, hogy Abdon és Szennen napjára virradóra, napkelte előtt ezt kell írni a ház, kamra, istálló, pince szemöldökfájának belső oldalára: Abdon mindenféle csúszómászó állatok! A másik Abdon-napig mindenféle „csintalan” állat és féreg kipusztul a ház tájáról. Hajdanában Gyöngyöspata asszonyai is számontartották, homályosan még emlékeznek rá. Az udvarhelyi és csíki székelyek úgy vélik, ha a fát Abdon és Szennen napján megkongatják, akkor kialszik, kipusztul.

 Tiszteletük főleg a középkorban Francia- és Spanyolországban virágzott. Oltalmukat jégeső, sáskajárás ellen kérték. Ez a nyár természeti csapásait elhárító patronátus nyilván kalendáriumi helyükkel függ össze.

A német és nyomában az eddigi magyar kutatás a nap népi hiedelemvilágát német abtun „letenni, abbahagyni, véget vetni” igével hozza a hasonló hangzás alapján kapcsolatba. Ezt Almágynál a szomszédos középkori német települések még magyaráznák, bár megfelelő környező szász párhuzamokat nem ismerünk. A székely adat azonban talán középkori liturgikus hagyaték. Nyomatékosan kell tehát utalnunk a latin országokban kialakult patronátusoknak német közvetítés nélkül, esetleg vallon telepítésekből eredő átvételére

Feljegyezte: Tóth Anna Ibolya

A templom alap rajza. Készítette Ťažký László