Gyermekeknek

Don Bosco

• 1841 december nyolcadika van, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Ezen a szép napon Assisi Szent Ferenc templomának sekrestyéjében megszületik a mű, az oratórium, amit magyarul napközi otthonnak nevezhetnénk.
  Don Bosco misézni indul. A sekrestyés megpillant a sarokban egy fiút, s felszólítja, hogy ministráljon. Az szegényke szabadkozik, erre a sekrestyés a porolóval ütlegelni kezdi. Don Bosco ekkor erélyesen ráparancsol a durva férfira, hogy tüstént hozza vissza a legénykét. A fiú remegve és könnyezve közeledik. Don Bosco barátságosan arra kéri, vegyen részt a szentmisén, és utána majd elbeszélgetnek. A mise végeztével a sekrestye melletti kis szobában a következő párbeszéd hangzik el Don Bosco és első növendéke között.
  - Hogy hívnak, kis barátom?
  - Garelli Bertalannak.
  - Hová való vagy?
  - Astiba.
  - Mi a foglalkozásod?
  - Kőműves.
  - Élnek a szüleid?
  - Már meghaltak.
  - Hány éves vagy?
  - Tizenhat.
  - Tudsz írni-olvasni?
  - Nem.
  - Hát énekelni?
  A fiú megtörölgeti a szemét. Csodálkozva ránéz a fiatal papra.
  - Nem – válaszolja.
  - De fütyülni csak szoktál?
  Bertalan elneveti magát. Lelkét lassan eltölti a bizalom.
  - Ugye gyóntál már?
  - Régen, még kiskoromban.
  - Voltál elsőáldozó is?
  - Még nem.
  - Nem jársz hittanórára sem?
  - Nem merek, mert a nálam fiatalabbak ismerik a katekizmust, én pedig semmit sem tudok. Szégyellem magam, ezért nem akarok közéjük menni.
  - És ha én külön tanítanálak, eljárnál hozzám szívesen?
  - Igen, csak meg ne verjenek.
  - Légy nyugodt, senki sem fog bántani. Te a barátom vagy, és nem lesz dolgod senki mással. Mikor kezdjük?
  - Amikor önnek tetszik.
  - Ma este? Vagy most mindjárt?
  - Akár most is. örülnék neki.”
  Don Bosco megérezte a pillanat fontosságát. Letérdelt, s buzgón kérte a Szűz Anyát, legyen segítségére a fiú megmentésében. „Amikor imáimból felkeltem – írja később – határozottan tudtam, ez a perc az ifjúságért vállalt apostolkodásom kezdete”.

Esti ima

Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!

A mennyekből én Istenem,
vigyázz rám, míg alszom én!
Hadd legyen szép, nyugodt álmom,
boldog éjnek tengerén.

Uram, kérlek, adj erőt, hogy
ha új nap kél, friss legyek!
Rugalmas, mint fának törzse,
szilárd, mint a kőhegyek.

Az igazság ne távozzon,
mely lelkemben benne él.
Álmom bontson szép virágot,
új nap fényes reggelén!

De addig is, kérlek Uram,
vigyázz reám, hadd legyek
Védelmedben, mélyen alvó,
mosolygó, kis gyermeked!