Mindennapok: Szent Charbel Makhlouf

Július 27.

Szent Charbel Makhlouf

   
      Kelet nagy misztikusa és aszkétája. A 90’-es évek elején hallottam először a nevét: egy Bejrútban dolgozó vendégmunkás csodálatos meggyógyult, miután megkenték „Szent Charbel olajjal”, és kérték a Szent közbenjárását. Úgy hallgattam csodálatos életrajzát, csodatételeit, mint az ezeregyéjszaka meséit. Az Oltáriszentség szentje, akárcsak Szent Paszkál ferences misztikus, és igazi Mária-tisztelő, a barátaim lettek.
      Korunkban egy szerzetesnővér súlyosan megbetegedett, és a Szent segítségét kérte: megjelent neki álmában, és azt mondta neki, hogy aki minden hónap 22-én szentmisére megy és imádkozik, annak minden kérését az Úr elé viszi és közbenjár érte.

      Bejrúttól 140 km-re (Észak-Libanon) van egy kis falu, BKAAKAFRA (Biqa-Kafra), 1600 m magasan, cédrus erdőkkel övezve. Itt született 1828 május 8-án Youssef Antoun MAKHLOUF (József Antal) a család ötödik gyermekeként, apja Antoun Zaarour MAKHLOUF és anyja Brigitta CHIDIAC. Két fiútestvére volt: John és Beshara, és két nővére: Kawn és Wardeh. Nyolc napos korában keresztelték meg, találtam egy képet is a kis templom keresztelő kútjáról:


      Édesanyja - mint többi maronita – szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért, és a szentmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett, a falutól egy 5 km-re levő kolostorban.
      Alig 3 éves, amikor az apja meghal. Édesanyja újra férjhez megy a falu papjához, és felveszi az ELAHAD nevet. A kis Youssef arab és szír elemi iskolába járt, alig 14 éves, amikor a falubeliek „szentnek” kezdik nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Igyekezett visszavonulni egy barlangba, ahol térdelve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt, ma ez a barlang is zarándokhellyé vált:


      Gyakran felkeresi Tanois nevezetű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, és hogy együtt imádkozzanak. Egy alkalommal az eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus törzsében kialakított kis oratórium előtt imádkozik, amikor egy sürgető hangot hall: „Hagyj el mindent, és kövess engem!”. Hallgat az isteni szóra, 1851-ben titokban elhagyja a családját, senkinek nem szól, és belép a Mayfouki Boldogasszony kolostorba, egy év noviciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba, és a Libanoni Maronita Rend szerzetese lesz, és felveszi a korai antiochiai egyház mártírjának a nevét (121-ben halt mártírhalált), a Charbel nevet. 


      Édesanyja kétségbeesetten keresi és keresteti, míg végül rátalál a legkisebb fiára. Az elöljárók és Tanois nagybátyja jelenlétében kérleli: térjen haza. De a fia határozottan kitart a döntése mellett, hogy erre az útra maga Isten hívta meg. Akkor az édesanyja fájdalommal eltelve így szól: „Ha te nem lennél jó szerzetes, azt mondanám neked: gyere haza! De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged! És az elválás miatti fájdalmamban most arra kérem az Úrat: áldjon meg és tegyen szentté téged!”

      Charbel engedelmes és alázatos szerzetes, sokat dolgozik és tanul, 1853-ban leteszi a hármas fogadalmat, majd elöljárói elküldik a Kfifan-i Szent Ciprián kolostorba, a szemináriumba. Vezetője Szent Nimatullah Hardini atya, egy nagytudású pap, ki a sémita nyelv és a keleti egyházatyák műveinek jó ismerője, különösen Szent Efrém a kedvence. Szent Charbel lelkében hatalmas láng gyúl a Szentírás, az Oltáriszentség, még inkább elmélyül nagy szeretete a Szűzanya iránt. Hat év tanulás után, 1859. július 23.-án pappá szentelik. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és Isten jelenlétének a tanúja lenni a világban. Egész éjszakákat tölt ibenső imába merülve, napközben pedig éli a szerzetesek életét, jó gyóntató pap lett belőle, sokan felkeresik, és szentgyónás után hatalmas örömmel térnek haza.

      Tizenhat év után engedélyt kért az elöljárótól, hogy visszavonulhasson a Szent Péter és Szent Pál kolostorba, amely az anyakolostorhoz tartozott. Egy csodálatos isteni jel után az engedélyt megkapja, és 1875 február 15-én megkezdi a remete életet: magány, csend, ima, az Oltáriszentség imádása, mezei munka. 

      Már életében szentként tisztelik és egyszerű imájára csodák történtek.  23 év után súlyosan megbetegszik, 1898 december 16-án az átváltoztatás után nem tudja folytatni a szentmisét, Makariosz atya látva fájdalmát, segít neki befejezni a szentmisét. Beviszik a cellájába, elkezdődik a nyolc napos agoniája. Ajkán nem szűnik meg a kedvenc fohásza: „Igazság atyja, íme a Te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem...Fogadd el kezemből az Áldozatot, és felejtsd el minden bűnőm, amelyet a Te színed előtt követtem el...”, ugyanakkor gyakran emlegette Jézus és Mária nevét, valamint Szent Pétert és Szent Pált, a kolostor patrónusait. 1898 december 24-én, Karácsony vigíliáján szenderül örök életre, a kolostor temploma mellett temetik el. Itt volt az első sírja:



      De ezzel nincs vége: a szomszédok figyelmét először néhány furcsa fény vonja magára „Az otthonunkból láthattuk, úgy 10 percnyi távolságra, délen, amint fény világítja meg a sírt, a szokásostól eltérő fény, amely hol megjelent, hol eltűnt.” Az emberek figyelmeztették a monostor a szerzeteseit, de ők nem hitték el. De mivel az emberek kitartottak, együtt mentek arra a helyre, ahol származott a fényjelenség. Charbel Maklouf atya sírja volt az. Az előírt szokás szerint, az elhunyt be volt tekerve a saját szerzetesi ruhájába, egy egyszerű deszkára volt helyezve, koporsó nélkül, mint egy lépcsőfokon, 25 centire a talaj alatt a földben. Mivel ez a sír nyilvánvalóan a talajszint alatt található, ahogy esni kezdett az eső, elöntötte a víz.

      A sírt megnyitották, ellenőrizték, és konstatálták, hogy a test a helyén van, majd újra nagy gonddal lezárták a sírt. Eltelt egy év. 1899 április 15-én a sírt megnyitották az apát, a szerzetesek és több más tanú jelenlétében. Az esővíz ellepte a sírt (akárcsak a többi sírt), mocsárrá változtatta. A jelenlévők elképedve látták, hogy Szent Charbel holtteste a mocsár felszínén lebegett. A holtteste kiemelték, és miután megszabadították a penészgombáktól, a holttestet sértetlennek találták. A bőre friss volt, ízületei rugalmasak, végtagok teljesen behajlíthatok, a haja és a szakálla nem hullt el. Az egyik tanú, Younes József atya így írja le: „Karjai keresztben a mellkason, kezében egy kereszt. A test lágy, friss és ruganyos, az arcán és a kezén fehér penész volt, a gyapothoz hasonló.” A bordájából vörös vér folyt, vízzel elegyedve. Lecserélték a fehérneműjét és a ruháját, és ezúttal a holttestet egy koporsóba zárták, amelynek felső része üvegből volt, hogy a látogatók megtekinthessék. A koporsót a kolostor templomának egyik oratóriumában tartották. Hatalmas zarándoklat kezdődött Charbel atya sírjához, sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt. A szerzetesek többször tanulmányozták a testet, de a koporsó mindig tele lett vörös folyadékkal, amely a pórusokból áradt ki. Ez a folyadék átitatta a fehérneműt és ruházatot, olyannyira, hogy hetente kétszer le kellett cserélni.

      Ezt a folyadékot hivatalosan kivizsgálták, laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá, de az eredményeket még nem hoztak nyilvánosságra. Két évvel később, 1900-ban, annak érdekében, hogy véget vessenek e szivárgásnak, úgy döntöttek, holttest kiteszik a szabadba, a teraszra. De hiába, a test folyamatosan „izzadt”. Dr. Elias El-Onaissi, 1921-ben írt nyilatkozatában megjegyzi: „Láttam  Charbel  atya holttestét az Annaya kolostorban... Alaposan megvizsgáltam a holttestet, és észrevettem a verejtéket a bőr pórusai verejtékhez hasonló anyagot izzadnak... Megismételtem ugyanezt a vizsgálatot többször, különböző időpontokban. A jelenség mindig ugyanaz volt.” Többször is, mivel a tetemen nem fogott az enyészet, és folyamatosan „verejtékezett” több mint 50 éven át... 1927-ben, a holttest egy fából készült, cinkkel borított koporsóba került, a talajtól elszigetelve, és alaposan bezárva a kripta falába, (a koporsóba bezártak egy fémhengert is, amely a holttest állapotáról szóló jelentést tartalmazta abban az időpontban. A jelentést franciául írta meg a bejrúti Orvostudományi Kar Armand Jouffroy professzora, és a Malkonien Balthazar orvos).

      1950-ben, hogy 23 évvel később, a kripta fala elkezdett rózsaszín és viszkózus folyadékot „izzadni” ... A sírt megnyitották: a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság kinevezett három orvost, és szakvéleményük szerint „a vérizzadás, amely megállapítást nyert, hogy 1899-től 1927-ig megszakítás nélkül csepegett, ugyanúgy, mint a korábbi exhumálások során és elterjedt az egész testen, átitatták a papi ruhákat is. A stóla egy része elrothadt, valamint a koporsó fából készült alsó fele, a koporsó cinkje a lábak mellett elhasadt...” Ahogy a folyadék egyre csepegett a már elhasadt koporsóban, telítette a kripta falát is. Ennek a hihetetlen jelenségnek a tanúi is igazolták, hogy Szent Charbel holtteste megőrizte hajlékonyságát. Szintén 1950-ben valaki lefényképezte a Szent sírját, és amikor előhívták a fotót, egy arca rajzolódott ki rajta, néhány már nagyon öreg szerzetes Charbel atyára ismert benne, mert életében nem készült róla se festmény, se rajz. Azóta ez a fótó képviseli a jellegzetes a lesütött szemű, alázatos Szent Charbel arcot, gyönyörű:



      Később egy másik koporsóba tették, és cementből és kőből épült sírba helyezték. Mivel a zarándokok egyre többen kezdtek jönni, hozzájárultak ahhoz, hogy egy olyan koporsóba tegyék, amelyben látható. 1952-ben, mintegy 54 évvel a szent szerzetes halála után, sokan meg tudták állapítani, hogy a test ép és hogy még mindig csöpög a titokzatos folyadék. Dr. Georges Choukrallah, aki több mint 37-szer vizsgálta meg a holttestet 27 év alatt, és azt írja: „Miután több alkalommal felülvizsgáltam ezt az ép holttestet, mindig is lenyűgözött megőrzött állapota, és különösen az a csepegő piros folyadék, csepegő. Ez egy teljesen egyedülálló jelenség, hogy gyakorlatilag egy orvos sem látott ilyet még sohasem...”

      VI. Pál Pápa 1965 december 5-én boldoggá, majd 1977 október 9-én szentté avatta.
      A Vatikáni Rádió honlapján olvastam, hogy Szent Charbel ereklyéit a názáreti nemzetközi Mária-központ Örökimádás kápolna oltárába (is) helyezték el:

A Maronita Egyház története:

      https://ujember.katolikus.hu/Archivum/2008.03.23/1004.html

      Libanon 3,8 milliós lakosságából 1,4 millió maronita keresztény. Ennek a közösségnek a története a Keletrómai Birodalom idejére nyúlik vissza. A VI. században támadt a monofizita eretnekség, amely szerint Jézus személyében nem két természet (az isteni és emberi természet) él, hanem egyetlen természet (monosz - egy, physis - természet). Egy évszázaddal később Heraclius császár (Krisztus után 610-641) kidolgoztatott egy formulát a monofiziták megtérítésére. Ebből az a kompromisszumos megoldás született, hogy Jézusban két természet van, de személyében az emberi akarat és cselekvés az isteni akarattal egyesült. Ezt monoteletizmusnak nevezték (monosz - egy, thelema - akarat). Ám ezt a formulát sem az ortodox keresztények, sem a monofiziták többsége nem fogadta el. A monoteletizmust Krisztus után 680-ban a konstantinápolyi VI. egyetemes zsinat elítélte. Követői, a monoteleta keresztények menekülni kényszerültek az üldözés elől. Libanon északi hegyvidékén találtak menedéket, Szent MáróVI. század óta álló kolostora közelében. A közösség vezetőjévé választottak egy Máró János nevű szerzetest. Ezért nevezték el őket maronitáknak. Saját hierarchiát és önálló maronita egyházat alakítottak ki. Pátriárkájuk egyházi és világi vezetőjük volt.
1182-ben kapcsolatba kerültek a pápával. Róma először eretnekként kezelte őket, de a Krisztus utáni 1215-ben tartott IV. lateráni zsinaton, majd a Krisztus után 1445. évi egyetemes zsinaton megvalósult a teljes egység a pápasággal.
Liturgikus nyelvük az ó-szír, papjaik szentelés előtt nősülhetnek, mint általában a keleti egyházak papjai. A maroniták törekedtek arra, hogy Libanont keresztény nemzetté tegyék, ahogy azt a muzulmán “eretnekek”, a drúzok is akarták. Az Oszmán Birodalom keretei között azonban a XVII. századra a drúzok hatalma erősödött, ezért a maroniták a katolikus Franciaország segítségét kérték, hogy a drúz és török támadásokkal szemben területi autonómiával védekezhessenek. Élénk gazdasági kapcsolatok alakultak ki Franciaországgal. De ezt az ország egyre nagyobb iszlám többsége sohasem fogadta el. Napjainkban Libanon békés jövőjének egyik feltétele a maronita keresztények egysége.

Szent Charbel, könyörögj érettünk!
https://tiszta-szivvel.blogspot.sk

Hallgasd meg ezeket a szép libanoni dalokat!

  

Film Charbel atyáról magyar illetve lengyel felirattal

 

Léon Bonnat, The Martyrdom of Saint Denis (1885)

2014. október 09. - Párizsi Szent Dénes vértanú ünnepe

(? – 250/258 k.) , egyike a tizennégy segítőszentnek, vértanú. A 3. században Párizs első püspöke volt és ezért Párizs védőszentje. A hagyomány szerint megvédi a hozzá fohászkodókat a megszállottságtól és a fejfájástól. Hitéért lefejezték, ezért gyakran saját fejével a kezében ábrázolják.

Tours-i Szent Gergely azt írta, hogy Dénes Párizs püspöke volt és karddal lefejezték. A legkorábbi írás, amely beszámol életéről és mártíromságáról, egy 600 körül íródott legenda, a "Passio SS. Dionysii Rustici et Eleutherii", amelyet tévesen a költő Venantius Fortunatusnak tulajdonítanak. A legendából az rajzolódik ki, hogy Fábián pápa idejében küldhették Itáliából Gallia megtérítésére, a Decius császár alatt történt keresztényüldözések után, amelyek kiirtották a Lutetiában meggyökeresedett kis keresztény közösséget. Dénes elválaszthatatlan társaival, Rusticusszal és Eleutheriusszal együtt, akiket később vele együtt végeztek ki, a Szajna szigetén, az Île de la Citén telepedett le. Az akkori Párizs a folyótól távolabb, a Rive Gauche (balpart) magasabban fekvő területén helyezkedett el.

Dénes sok embert térített meg. Emiatt szembekerült a pogány papokkal. Végül arra ítélték, hogy lefejezik Párizs legmagasabb hegyén, a mai Montmartre-on, amely akkor valószínűleg druida szent hely volt. Dénes és társai vértanúsága miatt kapta mai nevét a hely („mártírok hegye” az ófrancia nyelvben). Az Arany Legenda szerint, miután lefejezték, Dénes felkapta a fejét, még két mérföldet ment és közben egész úton prédikált. A helyen, ahol végül összeesett és meghalt, szentélyt emeltek. Ebből lett később a Saint-Denis-székesegyház, a francia királyok temetkező helye. Egy másik történet szerint a testét a Szajnába dobták, de hívei kivették onnan és az éjszaka folyamán eltemették.
Imádkozz értünk Szent Dénes, hoigy hitükben mi is mindhalálig kitartóak maradjunk az örök üdvösség reményében! Amen.

 

 

ASSISI SZENT FERENC ÜNNEPNAPJÁN LEGSZEBB IMÁIT IMÁDKOZZUK!

Szent Ferenc emléknapján ünnepeljük az 'Állatok Világnapját' 1931 óta.

'A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, 
de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: 'Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.' Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.'

'Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.'

Assisi Szent Ferenc Virágoskertje ~ Fioretti

Forrás ~ Internet

 

 

 

 

 

A MAI NAP SZENTJE

Szent Bertalan apostol ~ ünnepe augusztus 24.

Szent Bertalan apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. 
Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. 
Ott szenvedett vértanúságot.

Mivel Bertalanról a legendában sok gyógyítással összefüggő csoda története maradt fenn, a keresztény Rómában a gyógyítás égi pártfogója lett. 
Koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.

'Kérünk Istenünk, erősítsd meg bennünk azt a hitet, amellyel Szent Bertalan apostol őszinte szívvel ragaszkodott Fiadhoz, és add, hogy az ő könyörgésére Egyházad az üdvösség jele legyen minden népnek! '

Szent Bertalan apostol! Könyörögj érettünk!

A MAI NAP SZENTJE 

Szent Bertalan apostol ~ ünnepe augusztus 24.

Szent Bertalan apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. 
Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. 
Ott szenvedett vértanúságot.

Mivel Bertalanról a legendában sok gyógyítással összefüggő csoda története maradt fenn, a keresztény Rómában a gyógyítás égi pártfogója lett. 
Koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.

'Kérünk Istenünk, erősítsd meg bennünk azt a hitet, amellyel Szent Bertalan apostol őszinte szívvel ragaszkodott Fiadhoz, és add, hogy az ő könyörgésére Egyházad az üdvösség jele legyen minden népnek! '

Szent Bertalan apostol! Könyörögj érettünk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 

leonardo-da-vinci-szent-anna-harmadmagaval1.jpg

 

Július 26-a Szent Anna, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja.

Miért Kedd Asszonya?

 

A kedd munkatilalmi nap volt az asszonyok számára: nem moshattak, és a gyermeket sem fürdethették meg, mert aki mos, azt megbünteti a kedd asszonya. Aki megszegte a tilalmat, azt a Boldogasszony megbüntette. A kedd az ország egész területén tilalmi nap volt, de csak keleten hozták kapcsolatba kedd asszonyával. Ez a tilalom a szomszédos népeknél is megtalálható. Ilyen a keddi boszorkány a románoknál, az oroszoknál a szerda asszony, az ukránoknál a haragos péntek,  a németeknél Holle anyó, aki meg a csütörtökön végzett munkát büntette. ((( Legalább biztosítva volt a nőknek is a pihenőnap!)))

 A kérdésre, hogy ki a kedd asszonya azt felelték hajdan, hogy a Boldogságos Szűz, mert ünnepei keddre esnek. Ez persze nem pont így van.  A főbb Mária-ünnepeket ha nézzük:  Mária születése, vagyis Kisasszony-napja szeptember 8-ára, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe december 8-ára, Gyertyaszentelő  február 2-ára Gyümölcsoltó  március 25-ére, Sarlós Boldogasszony július 2-ára és így tovább,  vagyis Nagyboldogasszony napja augusztus 15-ére esik, tehát a dátum adott, a hét napjaiból bármikorra eshet. A Boldogságos Szűznek egyik ünnepe sincsen a keddi naphoz kötve.

St. Ann Picture.gifHárom generáció a képen.

Akkor kicsoda?

A keddi nap a Boldogasszony napja, akkor általában az asszonyokat különleges védelem illette meg, nem végezhettek nehéz, fizikai munkát, illetve tilos volt mosniuk. Népi vallásosság több Boldogasszonyt is ismer, köztük Kisboldogasszonyt. Máriát a kereszténység kezdetén Kisasszonynak hívták, és éppen a Nagyasszonnyal ellentétben kapta nevét. Vagyis Nagyboldogasszony nem Mária volt, hanem a népi képzeletben Szent Annát nevezték így. 
Nagyboldogasszony a gyermeket várók, és gyermekágyasok, valamin a kisgyermekek védője, és hozzá folyamodnak azok is, akiknek nem lehet gyermekük. Hogy segítségét megkapják, kilenc keddet böjtölnek pünkösd után. Szent Anna napjának tartották a keddet.

StAnne.jpgHárom generáció a képen.

Boldogasszony ágya:

A magyar Nagyboldogasszony különlegessége, hogy a gyermekágyat Boldogasszony ágyának nevezték. Különféle tárgyakat helyeztek el benne, amelyek a védelmet szolgálták (pl. kést, fokhagymát, kakukkfüvet, kenyeret, sót).

Ez a hiedelem  a kereszténység felvétele előtt keletkezett.  Miután a szülő nő kikel a  gyermekágyból, és elmegy az avatásra, ezután eláldják a Boldogasszony poharát: a bába, vagy a legöregebb asszony jogosult elsőként megtenni ezt, és felmutatja a poharat, tehát valóban áldozatot mutat be. Áldozatot csak isteneknek szoktak bemutatni, vagyis a gyermekágyat őrző Boldogasszony eredeti alakja isten lehetett.

 

DE:
 

Bár a Nagyboldogasszonynak és Szent Annának van közös vonása,  MÉGSEM beszélhetünk azonosságról. Nagyboldogasszony ugyanis maga a termékenység,  Szent Anna sokáig meddő volt és csak hosszú böjt és ima után került áldott állapotba. A keresztény egyház az évszázadok során MÉGIS összemosta az ősi magyar hagyományt és a 19. századra már sok faluban a meddő asszonyok pünkösdöt követően kilenc kedden át böjtöltek és Szent Annához, valamint Nagyboldogasszonyhoz egyaránt imádkoznak, hátha meghallgatásra találnak.

Élet és halál a hagyományban:

Szent Anna nap haláljósló napként is ismert volt Reggel a kíváncsiak virágkoszorút kötöttek és azt addig dobálták a háztetőre, amíg fennakadt. A babona szerint ahányadik dobásra akad fenn a koszorú, annyi év múlva halnak meg.

Szent Anna alakja:

 

 

Szent_Anna.jpg

A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne, BÁR Mária szüleiről, Annáról és Joakimról az újszövetségi könyvek egy árva szót sem szólnak.  A legenda szerint Anna első férje volt Joakim. Sokáig nem volt gyerekük, végül is angyali jövendölést követően Anna teherbe esett és megszülte a Szűzanyát. Joakim  aztán meghalt,   Anna viszont újból férjhez ment. Új férjétől, Kleofástól fogant a „második” Mária, kinek négy fia lett Jézus unokatestvére, és – egy kivételével – apostola:. Anna Kleofást is eltemette,  aztán meg újból férjhez ment, ezúttal egy Salamon nevű emberhez. Neki szülte a „harmadik” Máriát ( ez a név igen bevált), aki  újabb unokafivéreket és apostolokat szült. Micsoda remek legenda egy nagy családról!

A kopt keresztény felfogás  a három Máriából egyet csinált, s fiaikat Jézus fivéreinek tette meg.

Anna a hagyomány szerint július 26-án halt meg és szinte azonnal a keresztény szentek közé emelkedett, azóta ő bányászok, a hajósok, szabók, gazdaasszonyok, anyák, özvegyek, valamint a házasságban élők, S VAN-E AZ ELŐZŐVEL KAPCSOLAT,  a járványos betegségben szenvedők és a haldoklók pártfogója. Sok asszony hozzá folyamodik segítségért, az ő tiszteletére böjtölnek, és az ő amulettjét viselik magukon a meddő, a várandós és a szülő nők.

Tisztelték azok is, akiknek foglalkozása  asszonyi gondoskodással*függ össze: szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők.

 

Szent Anna- tó legendája

 

„Vannak Nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak a gangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.” -írta Jókai.

 

(Székelyföldi monda Benedek Elek feldolgozásában mindjárt jön, de előbb a nap egyik nevezetes Annája, a legszeretetreméltóbbak egyike, aki annak példája, hogy hitelesen, szépen is lehet... Sőt, úgy lehet. Na, ki ő?)

 

 

 

 

És íme csodás legendánk:

 

A Kárpát-medencei magyarság leghíresebb zarándokhelye a székelyföldi Szent-Anna tó. A Szent Anna-tó egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A szép természeti képződmény keletkezéséről egy legenda szól, eszerint a tó helyén régen egy vár emelkedett.

Itt virtuálisan körbeutazhatjuk a tavat:

 

 

Itt meg is hallgathatjátok és nézhetitek:https://egyszervolt.hu/anim/szent-anna-to.html

 


Forrás: www.legendarium.ro

Mint egy nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna tava égbenyúló hegyek aljában. Köröskörül fenyvesek koszorúzta hegyek. Járjatok be minden földet s szebb képet ennél nem találtok. Ugyan ki gondolná, hogy ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor, réges-régen, szörnyű magas hegy volt s hogy tetején büszke vár, amely kevélyen nézett le a csíki meg a háromszéki falukra. De nem egymaga kevélykedett e vár Csík és Háromszék felett, átellenben, egy órányira, a ként lehelő, fojtós szagú Büdös barlang felett is vár állott. Jaj, de rég lehetett! Nyoma sincs most e várnak. No de az emléke megmaradt mindkettőnek.

Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös szertelen. Szívükben nem lakozott szeretet senki iránt. A föld népét sanyargatták, fosztogatták s egymást sem szerették. Mindig vetélkedtek, dicsekedtek: kinek van többje. Mind a két vár pincéjében kádakban, élére verve állt a tenger arany, ezüst.

Egyszer aztán, honnét, honnét nem, messze földről egy nagy úr jött látogatóba a büdösi vár urához. Hatlovas hintón jött. No, ilyen hintót, ilyen hat lovat még nem látott. Színarany volt annak a hintónak a kereke, tengelye, rúdja; arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma s haj! a lovak tüzesebbek voltak a sárkánynál. Hiszen nem is volt többet nyugodalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót, ezt a hat lovat. Mindjárt rászegődött a vendégre, nem hagyta békében: adja el neki a hat lovat hintóstól, szerszámostól.

- Adok érette hat kád aranyat.
- Nem eladó, - mondotta a vendég.
- Ráadásul a torjai uradalmat.
- Nem eladó!
- Megállj, - gondolta magában - azért mégis az enyém lesz.

Nagy vendégséget csapott, folyt a bor, akár az Olt vize s mikor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura elővette a kockajátékot. Arra számított, hogy majd a kockán elnyeri a lovakat hintóstól, szerszámostól. Hát jól számított, mert vele járt a szerencse. Elnyerte a vendégének mind a pénzét s tetejébe a hat szép lovat mindenestől. Ahogy aztán elbúcsúzott a vendég, első dolga volt, hogy meglátogassa testvérét. Csak úgy repesett a szíve az örömtől, mikor előállott a hatlovas hintó. Hej, de megirígyli majd ezt a testvére! Lehet aranya, ezüstje több mint ő neki, de ilyen hatlovas hintaja nincsen.

A testvére éppen ott ült a vár pitvarában, mikor bevágtatott a hatlovas hintón. Szeme-szája elállt a csudálkozástól.

- No, öcsém, van-e ilyen hat lovad? - kiáltott diadalmasan.
- Ilyen nincs, - mondta az öcs - de lesz különb.
- De már azt szeretném látni!
- Hát még huszonnégy óra sem telik belé, meglátod!
- Ennél különb! Én meg azt mondom, legyen a tied a váram s minden uradalmam, ha ennél különb hat lóval jössz hozzám.
- Nem is hattal, tizenkettővel!
A büdösi vár ura fel sem ment az öccséhez, csak meg akarta mutatni a lovait, hadd lepje el a sárga epe az öccsét, - megfordult s hazavágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben.

Egész nap tünődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába tünődött, hiába törte a fejét, nem tudta elgondolni, hogy hol találna nagyhirtelen olyan hat lovat, nem olyat, különbet s nem is hatot, tizenkettőt. Keservesen megbánta a hirtelenkedését. Hanem egyszerre csak mi jutott eszébe? Az jutott eszébe, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét leányát, azokat hintóba fogatja s úgy megy a bátyjához. Összeparancsolta a jobbágyait s küldte őket mindenfelé, ki hol a legszebb leányt tudja, hozza ide.

Egy fél nap sem telt belé, jöttek a jobbágyok s velük a leányok; voltak százan is, egyik szebb a másiknál, de a legszebb köztük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura. Aztán még tizenegyet melléje. S mikor ott állottak külön, szép sorjában, a szín alól előhúzatta aranyos hintaját s elébe fogatta a tizenkét leányt.
Szegény leányok! Reszketve állottak a hintó előtt. Szemükből szakadt a könny mint a záporeső, feltekintettek az égre, onnét sóhajtottak segedelmet. Aztán az úr felugrott a bakra, kieresztette bakos ostorát, nagyot rittyentett, csak úgy zengett-zúgott belé az erdő.

- Gyi előre, gyi!
A leányok támolyogva léptek előre, de meg sem tudták mozdítani a nehéz hintót. Hej, szörnyű haragra gerjedt a hatalmas úr! Elővágott a rézcsapós ostorral, éppen Annára, aki legelől állott. Patyolat fehér húsából kiserkedt a vér s jajszava felhatott a magas egekig.
- Gyi, Anna gyi! - ordított az úr s másodszor is rávágott.
- Verjen meg az egek Ura! - jajdult fel Anna. Süllyedj a föld alá, ártatlanok megölő gyilkosa!

S ím, abban a pillanatban elfeketedett az ég, villámlott, dörgött, ég, föld megindult, recsegtek-ropogtak a fák, a vár tornya ingadozni-hajladozni kezdett, aztán hirtelen összeomlott, utána az egész vár s a föld süllyedt mind alább, alább, mígnem egyszerre víz alá borult. És halljatok csudát, mikor lecsendesült az ég haragja, a vár helyén egy gyönyörűséges tó pihent s a tóban tizenkét hattyú úszkált. Távol tőlük egy sárkány vergődött a tó forgatagában, erőlködött, hogy megfogja a tizenkét hattyút, de nem tudott kikerülni a forgatagból.

A tizenkét hattyú meg csak úszott, úszott szép csendesen, kiszállottak a tó partjára, ottan megrázkódtak s leánnyá változtak ismét. Siettek haza mind a falujukba, csak Anna maradt ott. Kápolnát építtetett a tó partjára s ebben a kápolnában töltötte az életét csendes imádkozással. És jöttek, zarándokoltak a népek mindenfelől a kis kápolnához, együtt imádkoztak a szentéletű leánnyal, kit még életében szentnek nevezének, halála után pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.

 

 

 

 

Július 09. Zhao Rong Szent Ágoston áldozópap és társai, kínai vértanúk
Hirdetni az Isten országát. Sokfelé a világban, az igehirdetés kezdetét vértanúk sora kísérte. Kínában is voltak, akik meghallották Isten szavát, és készek voltak életüket adni hitükért. Erősítsen meg bennünket a vértanúk hősiessége, hogy bátran tegyünk tanúságot hitünkről.

Szent Ágoston Kínában született 1746-ban. A császár katonaságánál szolgált, látva a szent vértanúk álhatatosságát, a keresztény hitre tért. Pap lett és az evangélium hirdetéséért 1815-ben vértanúságot szenvedett.
Ma emlékezünk meg számos vértanú társáról, püspökökről, papokról, szerzetesekről, világi hívekről és gyermekekről is, akik különféle életkorban szorongattatások között vallották meg Krisztus Istenségét Kína különböző vidékein.

Július 09. Zhao Rong Szent Ágoston áldozópap és társai, kínai vértanúk
Hirdetni az Isten országát. Sokfelé a világban, az igehirdetés kezdetét vértanúk sora kísérte. Kínában is voltak, akik meghallották Isten szavát, és készek voltak életüket adni hitükért. Erősítsen meg bennünket a vértanúk hősiessége, hogy bátran tegyünk tanúságot hitünkről. 

Szent Ágoston Kínában született 1746-ban. A császár katonaságánál szolgált, látva a szent vértanúk álhatatosságát, a keresztény hitre tért. Pap lett és az evangélium hirdetéséért 1815-ben vértanúságot szenvedett.
Ma emlékezünk meg számos vértanú társáról, püspökökről, papokról, szerzetesekről, világi hívekről és gyermekekről is, akik különféle életkorban szorongattatások között vallották meg Krisztus Istenségét Kína különböző vidékein.
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 
Ads by Internet Speed CheckerAd Options
 

A nap szentje

Szent Rita

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai.

Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét. Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született.

A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a "lehetetlen ügyek pártfogójának" nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte.

1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900-ban avatták Ritát szentté.

A nap szentje

Szent Rita

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai.

Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét. Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. 

A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a

 

 

 

 

 

A nap szentje

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária

A Boldogságos Szűz 1917-ben, májustól októberig jelent meg a három fatimai gyereknek: Luciának, Ferinek és Jácintának. Lúcia 2005-ben hunyt el, Ferencet és Jácintát II. János Pál pápa avatta boldoggá Fatimában.

Az első világháború szörnyű vérzivatart zúdított az egész világra, sok-sok könnyet, gyászt, fájdalmat és ínséget okozva. 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyermeknek: Lucia Santosnak, valamint Francesco (Ferenc) és Jacinta (Jácinta) Martónak, és engesztelésre, imádságra és bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a "napcsoda", melyet előre jelzett a Szűzanya.

Urunk Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró volt a történelem folyamán. Gondolkodó, féltő anyai szeretetének megnyilatkozása a fatimai jelenéssorozat is. II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet (+1919. április 14.) és Jácintát (+ 1920. február 20.). Ünnepük: február 20. Lucia 2005. február 25-én költözött az örökkévalóságba.

 

Szent Ágota
+250
Ágota a keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik.
A szicíliai Katániában született előkelő szülők gyermekeként. A fiatal, Krisztus szeretetére vágyó leány túlságosan hamar a kéjvágyó helytartó, Ouintianus mesterkedéseinek célpontjává lett. Decius császár keresztényellenes rendeletét a maga céljaira fölhasználva Ouintianus letartóztatta a szépséges Ágotát, és az egyik hírhedt örömtanyára vitette; az ilyesmi az antik korban nem ment ritkaságszámba. Ott az intézmény tapasztalt vezetőnőjének kellett volna a leány átneveléséről gondoskodnia. De az Afroditéről elnevezett és minden odavágó mesterségben járatos hölgy gyorsan fölismerte, hogy Ágota esetében a kívánt érzületváltozást nem lehet elérni. Ezért a helytartó maga lépett akcióba.
Ágotát bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták és börtönbe vetették. Néhány nap leforgása alatt a kínzások egész sorát kellett kiállnia. Amikor a földühödött bíró semmire sem ment, poroszlóival szinte halálra verette, majd levágatta a leány mellét. Mindezek után azonban a börtönben olyan megerősítésben részesült, amilyen még a legendákban sem gyakran fordul elő: a gaztett utáni éjszakán megjelent előtte Szent Péter és meggyógyította. A nyilvánvaló csodát semmibe véve Quintianus tovább folytatta a gyalázatos eljárást. Végülis Ágota az újabb bántalmazások következtében meghalt a börtönben.
Tiszteletét az indította el, hogy szülővárosa, Katánia, a szent vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. A lakosság a vértanú sírjáról elhozott fátyollal segítségét kérve vonult a megsemmisítő lávafolyam elé, és az február 5- én minden várakozás ellenére megállt. Szent Ágota híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül az egész Egyházban. A római misekánon megemlékezik róla, s ugyanazt teszi a karthagói kalendárium és minden régi vértanújegyzék is. Rómában Symmachus pápa egy régi templomot szentelt neki a Via Aurelián, Nagy Szent Gergely pedig az egykori ariánus templomot szentelte a tiszteletére. Ereklyéinek fölemelésén és elosztásán kívül tiszteletének elterjedését szolgálta a 10. század óta saját ünnepi officiuma is.
Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul (a lávafolyam megállítása miatt). Hasonló okból ő az ércöntők, a kohászok és a bányászok védőszentje. A középkorban a tizennégy segítőszent között találjuk. Főleg a mellbetegek fordulnak hozzá. Az a gazdag szokás és hagyományvilág, amely nevéhez és ünnepéhez elsősorban Katániában fűződik, bizonyos vonásaiban a kereszténységen kívüli elképzelésekre is emlékeztet. Mégis teljesen tarthatatlan az a fölfogás, amely az Ágota-tiszteletet az antik Izisz- vagy Koré-kultusz egyszerű folytatásaként akarja értelmezni.
A 6. századi Jeromos-féle martirológium február 5-re teszi Szent Ágota temetését. Ünnepét Rómában a 6. század óta ülik.
A legenda megőrizte Szent Ágotának azokat a szavait, amelyeket bírája szemébe vágott, miután az szörnyű indulatában megcsonkíttatta: "Embertelen zsarnok! Nem szégyenled, hogy egy nő testéről azt vágatod le, amiből mint gyermeket anyád téged is táplált? Tudd meg, hogy lelkemben továbbra is épek melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak."

 

 

újév napja, jan. 1.: 1. A polgári →év kezdő napja (→évkezdet, →advent). – A babilóniaiak Bábel istenének, Marduknak a káosz fölött aratott győzelmeként ünnepelték az →új év ünnepét, mely az istenség trónfoglalására és a köv. évre esedékes új rend bevezetésére emlékeztette őket. Az ókori róm-iak az évkezdetet →Janusnak, a kezdet és vég istenének szentelték, akinek Kr. e. 753 óta főünnepe volt jan. 1. A polg. év kezdetévé Julius Caesar tette (→julián naptár). – Hazánkban az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól (XII. 25.) számították. A jan. l-jei évkezdet a →Gergely-naptár (1582) óta vált ált-sá, XI. Ince p. 1691: véglegesítette. Az →egyházi év advent első napjával kezdődik. – 2. A lit-ban ~ →karácsony nyolcada, népies nevén: →kiskarácsony, A →gallikán liturgiában 576-: Circumcisio Domini (Krisztus körülmetélése), →Jézus nevének ünnepe. – A II. Vat. Zsin. után →Mária istenanyaságának ünnepe. – 3. A m. néphagyomány gazdag ~i köszöntökben. A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is. A ~hez füződő szokások java része a gazd. élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánta megalapozni. –Mint jeles naphoz, ~ napjához időjárásjóslás társult. A bukovinai m-ok szerint, „ha ~ napján szép napfényes üdő van, az jó esztendőt jelent”; a vajdasági m-ok szerint ~ napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Kopácson azt tartják, ha süt a nap, sok hal kerül a hálóba. Szerémségben mondják, ha olvadni kezd, sok bor terem. – A moldvai magyarok ~ reggelén fölkeresik a házakat, és búzát vagy búzán kívül kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magvát szórják szét, miközben jókívánságokat mondanak: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”, más szavakkal: „Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!” A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. ~ napján szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek. Szokás volt e napon korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Aki hajnalban elsőként merít a kútról, úgy vélték, aranyos vizet merít, mely szerencsét hoz. Ebből a vízből a családtagokat is megitatták. Sarkadkeresztúron úgy mondták: „Ha ~ napján valaki először visz vizet, az elviszi az »aranyvizet« és abban az évben mindenbe szerencséje lesz”. – A népszokások fontos része kötődött a táplálkozáshoz: megszabott ételek fogyasztása, ill. bizonyos ételek szigorú tiltása. A baromfihús tilalma abból a meggyőződésből fakadt, hogy a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét, Jászdózsán úgy mondják: kirepülne a szerencse. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét, ill. szemes terményeket (lencse, rizs, köles), mert a sok apró mag pénzbőséget jelent a köv. esztendőben. A Tápió menti falvakban rétest is sütöttek, hogy ezzel „nyújtsák a gazdaságot”.  – ~ napja alkalmas idő a férjjóslásra: bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen keresztnevű férfit látnak először, olyan nevű lesz a férjük. Jászdózsán tükröt tettek a fejük alá, hogy megálmodják a jővendöbelijüket. – Az újévi búzahintés a →székelyek népszokása ~ napján. Gyergyóalfaluban a búzahintők verselése: „Ez az újesztendő bőségben forogjon, Istennek áldása házukra szálljon, Bánat a szívükbe sohase forduljon, Magikat az Isten sok jóval megáldja, Égi harmatjávaI szépen virágozza! Jézus Neve dicsértessék!” **

 

2011-12-08 15:00:00

Jézus anyja, Mária

Miért ünneplik a szeplőtelen fogantatást a katolikusok?

Jézus anyja, Mária bűntelen megfoganásának emléknapját ünnepli ma a katolikus egyház. Az ünnep mögötti dogma újabb protestáns-katolikus törésvonalat hozott létre: a katolikusok mindig is hitték, de a bibliai érvek kérdésesek.

 

A katolikus naptár szerint december 8. kiemelkedően fontos: a szeplőtelen fogantatás ünnepe. Főünnep, de nem parancsolt, azaz nincs például a hívőknek misehallgatási kötelezettségük. Ugyanakkor egyes katolikus hagyományú országokban, mint például Olaszország, Spanyolország és számos latin-amerikai ország, munkaszüneti nap.


Regina Immaculata

Az ünnep neve latinul Immaculata Conceptio, ami tulajdonképpen Szűz Mária jelzője, vagyis Jézus édesanyja szeplőtelenül, régisen makulátlanul fogant. Mit is jelent ez? Gyakori félreértés, hogy e napon is Mária szüzességét ünneplik, pedig nem erről van szó. A szeplőtelenség azt jelenti, hogy Mária fogantatása pillanatától mentes volt a bűntől, ami a katolikus egyház tanítása szerint rajta kívül csak fiáról, Jézus Krisztusról mondható el.

A szeplőtelen fogantatás tanát IX. Piusz pápa 1854-ben nyilvánította egyháza tévedhetetlen tanításává. Lényege: Mária Isten egyedülálló kegyelméből az áteredő bűn minden hatásától eleve mentes volt. A katolikus egyház a szeplőtelen fogantatás dogmájával Máriát úgy állítja a hívek elé, mint akiben az Isten által elgondolt tökéletes emberség valósult meg. Eszerint Mária egyszer s mindenkorra kimondta az igent Isten előtt, mindvégig hűséges maradt, és Fiában való hite még a szenvedés legnehezebb órájában sem ingott meg.


Virággal borított szobor

1958 óta szokás, hogy szeplőtelen fogantatás ünnepén a pápák személyesen keresik fel a Spanyol teret, és tűzoltók segítségével megkoszorúzzák az ókori, korinthoszi oszlopon álló Madonna–szobrot. XVI. Benedek pápa is minden évben elzarándokol e napon a szoborhoz. Ilyenkor már kora reggel tűzoltók jelennek meg a téren, és a 12 méteres oszlop tetején álló bronzalak karjára virágkoszorút helyeznek. Ez nyitja meg azt a szakadatlan jövés-menést, amely egész nap tart: hívek és szervezett csoportok, cserkészek, katolikus iskolák növendékei, vallásos társulatok tagjai imádkoznak a szobornál, és virágcsokraikkal valósággal elborítják a talapzatot.

A pápa délután érkezik a Vatikánból a Spanyol lépcső tetejénél lévő Szentháromság-templom elé. Hagyományosan itt köszöntik a környező utcák bolttulajdonosai és alkalmazottai. A pápa útja ezután a Spanyol térre vezet, ahol már várja őt Róma polgármestere, a városi elöljáróság tagjai és a hívek sokasága. A kórus közben a Tu es Petrus (Te Péter vagy) kezdetű himnuszt énekli.


Mozgalmak és súlyos kérdések

A szeplőtelenség dogmáját mintegy megerősítendő, a Szűzanya 1858-ban állítólag sorozatosan megjelent egy Bernadette nevű szegény parasztlánynak a dél-franciaországi Lourdes-ban, amely ma már a világ egyik leglátogatottabb, leghíresebb zarándokhelye. A szeplőtelen fogantatás tiszteletének dogmai rangra emelését és a lourdes-i jelenéseket követően, 1867-ben Pesten is felállították a római Immaculata–szobor mását a Rókus-kápolna előtti téren.

A hittételt megerősítő népi lelkesedés nem volt a véletlen műve: a keresztény világban ugyanis mindmáig számos kérdés övezte és övezi a dogma ügyét. Az egyházfő az évszázadok óta „terítéken lévő” immaculata-kérdés határozott eldöntésével a XIX. század katolikus kulturális és politikai térvesztés folyamatára is hatást gyakorolt: a pápai csalhatatlanság hittételének kimondásával együtt ugyanis ezzel az egyház belső pozícióit erősítette meg. A Mária-dogma ügyében a hagyomány kritériuma nem kérdés (tény, hogy a katolikusok évszázadok óta hiszik és vallják Mária bűntelen foganását), ám közvetlen bibliai érv erre a tanításra nincs. Éppen ez teszi igazi katolikus-protestáns törésvonallá  az immaculata ügyét: a Sola Scriptura (egyedül a Szentírás) elvét valló teológiai irányzatok ugyanis éppen e miatt nem tartják elfogadhatónak a bűntelenül fogant Mária hittételét.

 

 

 

 

 

 

Szent Miklós Legendája.

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

 

 

 

 

TERÉZ, ÁVILAI SZENT /Teresa Sanchez de Cepeda y Ahumada/(1515, Ávila - 1582, Alba de Tormes): spanyol katolikus szerzetesnővér, a sarutlan kármelita rend alapítója, vallási- teológiai író, misztikus gondolkodó. 1535-ben lépett szerzetesi közösségbe és ezt követően közel két évtizeden át élte a nővérek jámbor, ám eseménytelen életét. 1554-ben misztikus élményt élt át, rá két évre lelki eljegyzésben volt része és ekkor határozta el, hogy az eredeti evangéliumi szegénység és szigorúság szellemében kezdeményezi a kármelita rend megújítását. Az első sarutlan (reformált) kolostort 1562-ben alapította; az 1560-as évek végén átmenetileg megtiltották számára az újabb alapításokat és a reform folytatását, 1581-től azonban már akadálytalanul és sikeresen folytatódhatott szervezői munkája. Közössége lelki vezetésére megnyerte ¤ Keresztes Szent Jánost, a spanyol barokk misztika másik nagy egyéniségét, később pedig a híres tomista teológus és bölcselő, ¤ D. Banez lett a gyóntatója és lelki vezetője. Az általa alapított új szerzetesi közösség sikeresen fejlődött és röviddel halála után teljes önállóságát is elnyerte. 1622-ben XV. Gergely emelte T.-t az egyház szentjeinek sorába, VI. Pál pápa pedig 1970-ben egyháztanítónak jelentette ki. T. misztikus írásainak alaptémája az Isten és az emberi lélek közötti egyesülést lehetővé tévő kegyelmi folyamat, intellektuális és misztikus élmény leírása. Önéletrajzában részletesen beszámol nem pusztán életének külső történéseiről, de azokról az imádságos és elragadtatott utakról is, amelyek a lélek Istenhez emelkedésének fokozatai. Másik művében, A tökéletesség útjában a szerzetesnővérek számára ad bevezetést az aszketika világába és magyarázza a Miatyánkot. Életművének csúcspontját A belső várkastély című műve jelenti, amelyben a lélek belső, a Szentháromsághoz elvezető útját, ennek az útnak az imában és szemlélődésben megvalósuló fokozatait írja le. Ezeken a munkáin kívül írt misztikus szemléletű bibliai kommentárt, verseket, de fennmaradt számos levele és a rendi élet szabályait rögzítő néhány más írása is.

Fő művei: Camino de perfección, Ávila: 1556.; Las Fondaciónas, Ávila: 1664.; Conceptos del Amor, Ávila, 1580. Magyarul: Önéletrajz, Pesti Könyvnyomda, Budapest: 1928.; Az alapítások könyve. Kisebb művek, Pesti Könyvnyomda, Budapest: 1929.; A tökéletesség útja és A belső várkastély, Szent István Társulat, Budapest: 1979. Irodalom: Görföl - Kránitz. (HP)


Mindenszentek ünnepe

november 1.

 

Az ünnep rövid története:

 

Mai formájában is több, mint ezeréves ünnep ez, eredetében és jelentésében pedig visszamegy az első keresztény századokra.

Minden nép mindenkor tiszteletben tartotta nagyjait és elődjeit. A hajdani rómaiaknál az ünneplés és tisztelet legnagyobb foka volt, hogy őseiknek és hőseiknek isteni és félisteni címeket adományoztak, akiknek aztán szobrot emeltek, esetleg szentélyt állítottak fel. Marcus Agrippa az összes istenek tiszteletére templomot építtetett Kr.e. 27-ben, s a felépült szentélyt Pantheonnak nevezték el. Itt mutattak be áldozatot az összes istenek tiszteletére.

A keresztények természetesen csak az egy igaz Istent imádták, s távol tartották magukat a bálványimádó szokásoktól. Ezért többen életükkel fizettek. Sok ezren haltak meg hitükért csak Róma városában, az első századokban. A vértanúkat az élők hősöknek tartották, és tisztelték őket. Elsősorban ők voltak méltók a feltámadt Krisztust, az égi Bárányt kísérni a mennyei Jeruzsálemben, hiszen ők vértanúhalálukban, véres életáldozatukban lettek Krisztushoz hasonlóvá. Ünnepük, az összes mártírok ünnepe a húsvéti időszakban volt, a húsvét utáni pénteken. (Péntek Jézus szenvedésének és halálának a napja!) IV. Bonifác pápa 610. május 13-án keresztény templommá szentelte fel a Pantheont, a keresztény mártírok tiszteletére, ,,Sancta Maria ad Martyres'' címmel. IV. Gergely pápa (827-844) helyezte át az ünnepet november 1-jére, amely lassanként az összes szentek ünnepévé vált.

Az ünnep célja, hogy az összes szentet – nemcsak azokat, akiket az Egyház hivatalosan szentnek nyilvánított – közös napon ünnepeljük. Az ünnepi mise könyörgése ki is nyilvánítja: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat”.

Az esztendő folyamán szívesen gondolunk az egyház jól ismert szentjeire, az elmúlt kétezer év vértanúira, hitvallóira, és a szentéletű rendalapítókra. Mindenszentek ünnepén a megdicsőült Egyház kevésbé ismert és ismeret1en szentjeire gondolunk: „szent életű’” őseinkre, barátainkra. ismerőseinkre. Szent Bernát azt írja, hogy az emlékezés önmagában kevés! Ez az ünnep többet vár tőlünk: „Vágyakozzunk, törekedjünk az életszentségre és az üdvösségre! Gondoljunk gyakran arra, hogy örök életünk van, ezért nem foglalkozhatunk csupán az evilági dolgokkal! Éljünk a szeretet parancsa szerint! Kérjük Istentől, fogadjuk be és használjuk fel az üdvösség elnyeréséhez szükséges kegyelmeket! „

Gondoljunk arra, hogy a Mindenszentek ünnepe a mi saját - reménybeli - ünnepünk is, mert mindnyájan arra kaptunk meghívást Istentől, arra vagyunk teremtve, hogy egykor a rnindenszentek közösségében éljünk a mennyben. Ezekben a napokban,“ amikor a temetőket járjuk, gyakran gondolunk a megdicsőült és a szenvedő egyház (a halál utáni tisztulás állapotában lévők) tagjaira, de arról megfeledkezünk, hogy már most is, mi is (a küzdő egyház tagjai), hozzátartozunk a szentek közösségéhez. Esztendőről esztendőre ez az ünnep rá akar döbbenteni bennünket arra. hogy megkeresztelkedésünk óta már mi is mindnyájan „szentek (a keresztség kegyelme által megtisztultak)“ vagyunk (lKor 6. 11), és az Egyházban mindenki meg van híva az életszentségre (LG.40). Jézus minden egyes tanítványát, bármi is legyen rangjuk vagy állapotuk, együttesen és egyénenként, különbségtétel nélkül hívja az életszentségre: Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5, 48). Az apostol szava szerint: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (1Tessz 4,3). Mindent megkaptunk és megkapunk ahhoz, hogy szentek tudjunk lenni.

A keresztségben megkaptuk a megszentelő kegyelmet, az isteni élet részesei lettünk a Szentlélek által, vagyis a „szentség csíráját” szinte életünk kezdetétől fogva magunkban hordozzuk. De ezt az ajándékba kapott megszentelődést – Isten segítségével – mindnyájunknak személyesen kell kibontakoztatnunk. A megszentelő kegyelem „Istennek tetszővé” tesz bennünket, de a hit, a remény és a szeretet tökéletesíti az Istennel való egységünket. János apostollal együtt gondoljunk arra, hogy már „most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mivé leszünk” (1Jn 3,2).

Az ünnep prefációja szerint „a szentek nagyszerű példája sarkall minket, és imádsággal is közbenjárnak értünk.”. Mindkettőre szükségünk van: a biztató példára és a közbenjáró imádságra. Különösen is rászorulunk a szentek közbenjárására, hogy amit saját erőnkkel el nem érhetünk, azt közbenjárásukra Isten ajándékba adja meg nekünk.

Kérjük rendszeresen imáinkban védőszentünk, és más szentek közbenjárását, hogy tudjuk Isten akarata szerint élni és a nehézségek ellenére is ki tudjunk tartani hitünkben!


Szentek

2013.11.21 13:33

A nap szentje - Szűz Mária bemutatása a templomban

A nap szentje - Szűz Mária bemutatása a templomban A katolikus egyház megkülönböztetett tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten anyjára. Ez a tisztelet megmutatkozik abban is, hogy az Egyház ünnepei sorába iktatta Mária életének minden jelentősebb állomását. Mária életének eseményeihez...

—————

2013.11.17 10:13

November 24 Krisztus király ünnepe

  November 24 Krisztus király ünnepe KATOLIKUSOKNÁL: A katolikusok fő ünnepei közül a "legfiatalabb". XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy...

—————

2013.11.17 09:57

Szent Erzsébet

Árpád-házi Szent Erzsébet, a világszerte legismertebb magyar szent az önzetlen, szeretetteli jótékonyság példaképe. Ünnepéhez, november 19-hez kapcsolódva a Katolikus Egyház minden évben gyűjtést szervez a Katolikus Karitász javára. Idén november 24-én, vasárnap lehet e célra adakozni...

—————