SZEPTEMBER 14. A SZENTKERESZT FÖLMAGASZTALÁSÁNAK ÜNNEPE

Ének

1. Magasan áll a Golgota ormán
A szent kereszt elhagyatva, árván.
Csak egy angyal zokog ott magában,
elmerülve néma fájdalmában.
Ó, ha akkor ott lehettam volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna,
Minden csepp vért százszor megcsókolnék,
Nem mennék el soha többé onnét.

2. Vértől ázott keresztfa ágára
az angyanak könnye csorog rája.
Szánva néz a töviskoszorúra,
Melytől elhalt az angyalok ura.
Ó, ha akkor ott lehettam volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna,
Meghasadna, megrepedne szívem,
Ott zokogván a kereszt tövében.

3. Egyedül állunk melletted, Uram,
Néma szívvel és a bűnt bánóan.
Sok a vétkünk, mint a tenger árja,
Sír a lelkünk, tekints néha rája.
Ó, ha mi ezt előbb tudtuk volna,
Lelkünk bűnnek rabja most nem volna.
Hogy te, uram, a Golgota ormán
minket vársz oly elhagyatott árván.

Jézus keresztjének középkori legendája három (naptári) részre osztható: a vízkereszt, a Szentkereszt megtalálása és a Szentkereszt felmagasztalása.

A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A  császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán  az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.)

Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század).  A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott.