Kezdőlap > Imahét a keresztények egységéért .
Imahét a keresztények egységéért .
2014.01.22 13:41
Ferenc pápa katekézise a Keresztények egységéről a január 22-én tartott általános kihallgatáson.
Kedves Testvéreim!
Múlt szombattal kezdetét vette az Imahét a keresztények egységéért, amely a következő szombaton ér véget, amikor Pál apostol megtérését ünnepeljük majd. Mérhetetlenül értékes ez a lelki kezdeményezés, amelybe már több mint száz éve rendszeresen bekapcsolódnak a keresztény közösségek. Ebben az időben az összes megkeresztelt egységéért imádkozunk, Krisztus akarata szerint: «Legyenek mindnyájan egyek. » (Jn 17,21). Az Imahét témafelvetésének és a segédanyagok összeállításának feladatát minden évben a világ más-más táján élő ökumenikus csoport kapja. Előkészítő munkájukat az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács felügyeli. Idén a kanadai egyházi közösségek végezték el ezt a feladatot, témajavaslatukkal pedig Pál apostolnak a korinthusi keresztényekhez intézett kérdésére hivatkoznak: «Hát részekre szakítható-e Krisztus?» (1Kor 1,13).
Krisztus valóban nem lett részekre szakítva. De őszintén és fájdalommal el kell ismernünk, hogy közösségeink továbbra is részekre szakítva élnek, s ez a megosztottság botrányos. "Akadnak köztetek - írta az apostol -, akik így nyilatkoznak: Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."(1,12). Pál számára azok sem voltak dicséretre érdemesek, akik Krisztus követőinek vallották magukat, mert arra használták Krisztus nevét, hogy általa elkülönüljenek a többiektől keresztény közösségen belül. Krisztus neve azonban közösséget és egységet teremt, nem pedig megosztottságot! A Keresztség és a Kereszt központi elemei a keresztény tanítványi létnek, amelyben valamennyien osztozunk. A széttagoltság azonban gyengíti evangelizációs törekvéseink hitelességét és hatékonyságát, és általa azt kockáztatjuk, hogy a Kereszt hatalma megfogyatkozik (vö.: 1,17).
Pál megszidja a korinthusiakat az összekülönbözésekért, de egyben hálát is ad az Úrnak "azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben."(1,4-5) Ezek a szavak nem csupán formalitást fejeznek ki, hanem annak a jelét képezik, hogy Pál mindenekelőtt a közösség Istentől kapott ajándékait nézi - és őszintén örvendezik is felettük. Az apostol ilyetén hozzáállása számunkra és minden keresztény közösség számára is bátorítás arra, hogy örvendezve felismerjük az Istentől kapott, a közösségben jelenlévő ajándékokat. A sajnálatos módon továbbra is fennálló részekre szakítottság fájdalma ellenére fogadjuk Pál szavait úgy, mint egy meghívást arra, hogy őszintén örüljünk a más keresztényeknek juttatott isteni kegyelmeknek is.
JÓ dolog felismerni Istennek azt a kegyelmét, amellyel bennünket megáld, s még ennél is jobb dolog, ha valami olyat fedezünk fel más keresztényekben, amire magunknak is szükségünk van, amit mi is ajándékként fogadhatunk testvéreinktől. Az Imahét anyagait összeállító kanadai csoport nem arra hívja a közösségeket, hogy gondolják végig, mit adhatnának saját keresztény testvéreiknek, hanem arra buzdítja őket, hogy találkozzanak egymással, s hogy ezáltal megértsék, mi az, amit valamennyien kaphatnak a másikaktól. Ehhez a szokásosnál többre van szükség. Szükség van hozzá alázatra, elmélkedésre és folyamatos megtérésre.
Kedves testvéreim, Pál apostol tanítása arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztség által Isten gyermekei vagyunk, s Jézus tanítványai, akik felveszik az ő keresztjét és követik őt. Saját közösségeinken túl azonban léteznek Istennek más gyermekei is, más tanítványok, akik éppúgy, mint mi, arra kaptak meghívást, hogy szentek legyenek.
Kedves Testvéreim!
Múlt szombattal kezdetét vette az Imahét a keresztények egységéért, amely a következő szombaton ér véget, amikor Pál apostol megtérését ünnepeljük majd. Mérhetetlenül értékes ez a lelki kezdeményezés, amelybe már több mint száz éve rendszeresen bekapcsolódnak a keresztény közösségek. Ebben az időben az összes megkeresztelt egységéért imádkozunk, Krisztus akarata szerint: «Legyenek mindnyájan egyek. » (Jn 17,21). Az Imahét témafelvetésének és a segédanyagok összeállításának feladatát minden évben a világ más-más táján élő ökumenikus csoport kapja. Előkészítő munkájukat az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács felügyeli. Idén a kanadai egyházi közösségek végezték el ezt a feladatot, témajavaslatukkal pedig Pál apostolnak a korinthusi keresztényekhez intézett kérdésére hivatkoznak: «Hát részekre szakítható-e Krisztus?» (1Kor 1,13).
Krisztus valóban nem lett részekre szakítva. De őszintén és fájdalommal el kell ismernünk, hogy közösségeink továbbra is részekre szakítva élnek, s ez a megosztottság botrányos. "Akadnak köztetek - írta az apostol -, akik így nyilatkoznak: Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."(1,12). Pál számára azok sem voltak dicséretre érdemesek, akik Krisztus követőinek vallották magukat, mert arra használták Krisztus nevét, hogy általa elkülönüljenek a többiektől keresztény közösségen belül. Krisztus neve azonban közösséget és egységet teremt, nem pedig megosztottságot! A Keresztség és a Kereszt központi elemei a keresztény tanítványi létnek, amelyben valamennyien osztozunk. A széttagoltság azonban gyengíti evangelizációs törekvéseink hitelességét és hatékonyságát, és általa azt kockáztatjuk, hogy a Kereszt hatalma megfogyatkozik (vö.: 1,17).
Pál megszidja a korinthusiakat az összekülönbözésekért, de egyben hálát is ad az Úrnak "azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben."(1,4-5) Ezek a szavak nem csupán formalitást fejeznek ki, hanem annak a jelét képezik, hogy Pál mindenekelőtt a közösség Istentől kapott ajándékait nézi - és őszintén örvendezik is felettük. Az apostol ilyetén hozzáállása számunkra és minden keresztény közösség számára is bátorítás arra, hogy örvendezve felismerjük az Istentől kapott, a közösségben jelenlévő ajándékokat. A sajnálatos módon továbbra is fennálló részekre szakítottság fájdalma ellenére fogadjuk Pál szavait úgy, mint egy meghívást arra, hogy őszintén örüljünk a más keresztényeknek juttatott isteni kegyelmeknek is.
JÓ dolog felismerni Istennek azt a kegyelmét, amellyel bennünket megáld, s még ennél is jobb dolog, ha valami olyat fedezünk fel más keresztényekben, amire magunknak is szükségünk van, amit mi is ajándékként fogadhatunk testvéreinktől. Az Imahét anyagait összeállító kanadai csoport nem arra hívja a közösségeket, hogy gondolják végig, mit adhatnának saját keresztény testvéreiknek, hanem arra buzdítja őket, hogy találkozzanak egymással, s hogy ezáltal megértsék, mi az, amit valamennyien kaphatnak a másikaktól. Ehhez a szokásosnál többre van szükség. Szükség van hozzá alázatra, elmélkedésre és folyamatos megtérésre.
Kedves testvéreim, Pál apostol tanítása arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztség által Isten gyermekei vagyunk, s Jézus tanítványai, akik felveszik az ő keresztjét és követik őt. Saját közösségeinken túl azonban léteznek Istennek más gyermekei is, más tanítványok, akik éppúgy, mint mi, arra kaptak meghívást, hogy szentek legyenek.
—————