Isten segítségére szorulva

„Segítségem az Úrtól jön…” (Zsoltárok 121:2)
Hallottál már arról a fickóról, aki így imádkozott? „Uram, ma eddig mindent jól cselekedtem. Nem pletykálkodtam, nem voltam indulatos, nem voltak szennyes gondolataim, nem voltam kapzsi, sem mogorva. De néhány perc múlva fel kell kelnem az ágyból, és azután már minden segítségedre szükségem lesz.” Mosolygunk ezen, de az igazság az, hogy nehezünkre esik elismerni, hogy segítségre van szükségünk, főleg egy olyan világban, amely az önállóságot becsüli. A legveszélyesebb időszak az életedben az, amikor azt hiszed, nincs szükséged Istenre! Ilyenkor beköszönt az önelégültség; növekszik az elbizakodottság. Azt mondod: „Szükségem van rád, Uram”, aztán úgy cselekszel, mintha minden rajtad múlna. Emiatt nem használod a hitedet, pedig hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (ld. Zsidók 11:6). Ha a célod eléréséhez nincs szükséged Istenre, akkor nem ez Isten célja az életeddel! Ha Ő is benne van látomásodban, akkor kiderül, hogy Ő az egyedüli eszköz és forrás, amire szükséged van célod eléréséhez, látomásod beteljesüléséhez. Az Ő segítsége nélkül ugyan mi olyat tudnánk mondani vagy tenni, ami valóban számít? Semmiben sem jutunk előre, amíg alázatosan el nem ismerjük, hogy az élet legtöbb dolgában tehetetlenek vagyunk. Isten azonban nem az! Bármivel is nézel ma szembe, olvasd el ezeket a szavakat, és nyugalmat találsz bennük: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (Zsoltárok 121:3-8)

Biblia -  Béke a Bibliában

Nemeshegyi Péter SJ:  Béke a Bibliában

A béke az ószövetségben
Békét kívánni azt jelenti, hogy áldást, dicsőséget, gazdagságot, üdvösséget, boldog életet kívánunk. A béke Isten ajándéka. A bűnösök elpusztulnak, „a szelídek élvezik a béke teljességét.” (Zsolt 37,11) A jámbor izraelita így bizakodik: „Békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen a reménységben erősítettél meg

engem.” (Zsolt 4,9) „Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet.” (Zsolt 119,165) Az ókori Közel-Keleten állandóan dúltak a háborúk, ezért is vágyakoztak az emberek a békére. Izrael prófétái megígérték, hogy Isten majd egyszer nagy békét hoz az egész földre. „Ez történik majd az utolsó napokban” – mondja Izajás. „Isten ítéletet tart majd a nemzetek között, ők pedig kardjaikat ekevassá kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.” (Iz 2,2–4) Még az állatok közt is megvalósul a béke: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert.” (Iz 11,6–9) Ezt a végső harmóniát és békességet az Istentől és az ő felkent küldöttétől, a Messiás-királytól várták az izraeliták. A születendő Gyermek egyik címe: „Béke Fejedelme”. „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége.” (Iz 9,5–6)